Sziasztok!Lássuk, miket gyűjtöttem össze nektek! Ha van plusz ötletetek, vagy ismertek ilyen rosszul használt kifejezést, írjátok meg!
Könyv, azaz kézirat
„Sziasztok, írtam egy könyvet, szeretném, ha valaki elolvasná…”
Jó neked! Ezek szerint volt egy jó kéziratod, amit megszerkesztettek, korrektúráztak, tördeltek, kinyomtattak, bekötöttek és kereskedelmi forgalomba hoztak, hogy eljusson az olvasókhoz. Gratulálok! 😊
Ja, hogy „csupán” egy történetet írtál, és szó sincs (még?) kiadásról? Akkor neked kéziratod van, és nem könyved. A kézirat jelenti azt a szöveget, azt a regényt, ami például egy Word doksiban csücsül a gépeden. Igen, a befutott, profi írók is a kéziratukon dolgoznak, mielőtt abból könyv lenne.
„Sziasztok, írtam egy regényt, szeretném, ha valaki elolvasná…”
Műfaj, azaz zsáner
Ezt már egyszer leírtam, de elevenítsük fel!
Műfaj: regény, novella
Zsáner: krimi, Young Adult, fantasy, horror, romantikus, sci-fi stb.
Dráma: színpadra írt mű
Nem is olyan nehéz, igaz?
Szerkesztő, azaz korrektor
Ez körülbelül olyan, mintha azt mondanánk: szakács, szóval pincér. Mindkettő az étteremben dolgozik, csak nem egészen ugyanazt csinálják.
A szerkesztő az az ember, aki mondatról mondatra végigbogarássza az írásodat, és gatyába rázza azt. Kiszűri a hibákat, támpontokat ad a javításhoz, kisimítja a történetszál gubancait, egyszerre figyel a mondatokra (stilisztika) és a tartalomra is.
A korrektor pedig a szerkesztés után bogarássza végig az írást, és rendbe rakja az eltévedt vesszőket, elgépeléseket, rosszul kötött összetett szavakat, tehát mindent, ami a helyesíráshoz tartozik.
De ki akkor a lektor?
A szerkesztő lektor is, de a lektor nem feltétlenül szerkesztő, önmagában ez a két terület ugyanis nem jelenti ugyanazt.
Beérkezik egy írás a kiadói lektorhoz – mondjuk legyen egy fantasy. A fantasy piacot ez a lektor rettenetesen jól ismeri, tudja, mik a trendek, minek a csillaga van leáldozóban, tehát teljesen tisztában van a fantasy felhozatallal és emellett egy regény felépítésével is. Tudja, milyen a jó dramaturgia, mitől működnek a párbeszédek, hogy a jó leírás atmoszférát teremt, és a többi. Ő lesz az, aki elolvassa a regényedet, és elbírálja, megnézi, működőképes-e. Nem fog minden mondatba belepirosozni, de ír majd egyfajta „jelentést”, összefoglalót a regény erősségeiről és gyengeségeiről. Ha ő úgy érzi, a kéziratod rendben van, a hibái javíthatóak, akkor kerül majd az írás szerkesztőhöz.
Érdemes bétáztatni a műveket, mielőtt a fenti szakemberek elé kerülnek. Viszont jó tudni, hogy a béta nem szerkesztő, még akkor sem, ha nagyon sokat segít neked. Tehát a bétázás nem ér fel a szerkesztéssel, de szerkesztés előtt érdemes végigbétáztatni a kéziratodat jó néhányszor.
Antagonista, azaz antihős
Az antagonista a „rosszfiú”. Kvázi ő a protagonista ellenfele, aki akadályozza őt céljai megvalósításában. Az antagonista ettől még lehet szerethető és nem feltétlenül gonosz, egyszerűen csak máshogy gondolkozik és más motiválja, mint a főszereplődet. (És kontextustól függően lehet hős is, természetesen.) Ezzel szemben az antihős olyasvalaki, aki híján van a hősies tulajdonságoknak, a hős reciproka. Ennek ellenére szimbolizálhatja ő a „jó” oldalt attól még, hogy nem heroikus.
Nézőpontkarakter: az a személy a regényben, akinek a szemszögéből bemutatod az eseményeket, tehát az, aki narrál
Szinopszis: összefoglalás, áttekintés
Premissza: „mondanivaló”, lehet akár egy nagyon jól irányzott mondat, amiben összefoglalod a regényed „lényegét”
Modoros kifejezés: erőltetett, mesterkélt
Pongyola fogalmazás: ezt tágabb értelemben használhatjuk, például akkor is, ha stílustalan a megfogalmazásod, vagy nem teljesen azt írod le, amire gondolsz. Igénytelen kifejezések is lehetnek
Redundáns kifejezés: ismétlődő (mondjuk ha leírod ugyanazt, más szavakkal, és semmi új információ sincs benne)
Protagonista: a főszereplő
Használjátok bátran ezeket, egy-egy jó helyre beszúrt pontos kifejezés pozitív benyomást tesz majd 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése